A Korányi korházban elfertőzték a feleségemet.
Hol élünk ? Hát milyen a Magyar gyógyászati rendszer ? Hogy lehet, hogy bárkinek is a műtéti sebe fertőzést kapjon egy kórházban ? Milyen körülmények és milyen odafiyeléssel dolgoznak az orvosk ? Műhibák, vagy felelőtlenség ? Milyen orvosok gyógyítanak minket ?
A középkorban élünk, hogy előfordulhat ilyen ?
Ez a rengeteg kérdés merült fel bennem, miután átéltük azt, amit senkinek sem kívánok. Egész életemben, meg voltam arról győzödve, hogy ha megbetegszünk, vagy bármilyen kór hatalmába kerít, akkor legrosszabb esetben is kórházba kerülünk, ahol biztos kezekben szép lassan meggyógyítanak és semmi félnivalónk nincs, mert gondoskodnak rólunk.
Lassan felnőttem és igazából sosem voltam beteg, nem tapasztalhattam meg a Magyar egészségügyet. Csalódásaim akkor kezdődtek, amikor nősülés után, feleségemnek olyan gondjai voltak, amit csak a nyolcadik orvos vett észre, majd félelmem egyre csak erősödött, miután megszületett kisfiúnk, akit sajnos sokat kellett orvoshoz vinni, és az Ő esetében hibát-hibára halmoztak olyan neves szakorvosok, kiknek nevét nem is merem említeni. Lehet, hogy náluk ez egy esetnek számított, de nekem hétről-hétre rettegést okozott és kialakult bennem az érzés :
"Ne adja isten, hogy bármikor betegek legyünk,
mert akkor végünk, az orvosokban nem bízhatunk."
Ha bármely szerettem betegeskedik, azonnal görcsbe rándul a gyomrom és nem magától a betegségtől félek, mert tudom, hogy gyógyítható, hanem attól, hogy most mit fog elrontani az az orvos akihez éppen kerülni fog, akár a fiam, akár más szerettem, mert már olyan pesszimizmus alakult ki bennem a sokat látott orvosi tévedés miatt, hogy nem is tudom elgondolni, hogy nem lesz baj.
Nem részletezem éeletemben megtapasztalt orvosi műhibákat, most csak egy esetre szorítkozom, melynek a főcimben is helyet adtam, mégpedig a középkori körülmények a korházban.
Én úgy gondoltam, hogy egy Korányi tüdősebészet, olyan steril, mint egyik kórház sem.
Feleségem kicsit köhögött ezért elküldték tüdőröntgenre, ahol első alkalommal nem, de később észrevették, hogy légmelle van. (persze ez is csak a szerencsén múlott, hogy észrevették és nem lett nagyobb baj)
Azonnal beutalták a Korányi tüdösebészetére, ahol már beérkezése után 10 perccel egy csövet dugtak a tüdejébe, melyet egy szivattyú gépre helyeztek, hogy össze ne essen a tüdeje. Nos, ha valakit érdekelne, mi is a légmell, akkor elmondom: tüdőholyagocskák pattannak el, melyekből a levegő beszorúl a tüdőhártya és maga a tüdő közé és ha sok levegő kerül be, akkor összezsugorodhat a tüdő és nem funkcionál, mert a vákumos hatás már nem feszíti ki a hártyához.
Ha kérdezzük az orvosokat, mégis mitől lehet ez, nem tudják megmondani, persze miért is tudnák, de közölték, meg kell műteni, mert akkor 95% esély van a javulásra.
Természetesen belementünk, főleg úgy hogy azt mondta a doktorunk, hogy laporoszkópiával csinálja, ami 3 pici lyukat eredményez csak a mellkason, bár ha így nem fog hozzáférni, akkor egy 6 centis vágást kell csináljon.
Sikeresen megtörtént a műtét, igaz a 6centis vágásból 16 centis lett, de hát istenem, be kellett férjen a varrógép, mert ugye erről szó sem volt előtte.
Drága feleségem nagyon nehezen viselte a lábadozás napjait, nem lehet mozogni és minden köhögés fáj, nem beszélve arról, hogy az altatást végző orvos felsérthette a gégéjét a kanüllel, mert azóta, lassan 4 hónapja folyamatosan köhög.
De a lényeg nem ebben van, hanem hogy 3.-4. napon észrevették a vérleletből, hogy gyulladás van a szervezetben, ezért megnézték a sebet, és hát tényleg, begyulladt a seb, tehát elfertőződőtt. Dühösek voltunk, hogy hogy történhetett ez meg, de megnyugtattak, biztos allergiás valamire a nejem, akár a varrócérnára, vagy a műanyagra, ezért a fertőzés, és hamar kikezelik antibiotikummal.
Elkezdték adagolni az antitesteket, és a következő vérvétel eredményét a nejem édesanyja is a kezébe vette látogatásakor. Madnem elájult amikor meglátta az értékeket, a májfunkció 400szorosára nőtt, ami szinte már a komához vezetne. Azonnal orvosáért futott (persze az szabadságra ment, így a helyettesek kezelték), és mozgósította őket a leletet lobogtatván. "Hát igen, ez magas" mondta az orvos és leállítatta az intravénás antibiotikumot, és tablettásat adott helyette.
Nos, nem festek senkinek rémképeket, de ha nincs a feleségem mellett az édesanyja, lehet, hogy már nincs velünk. Igaz az orvos megjegyezte, hogy "még nem sárga" a nejem, nins gond. Elolvastuk az interneten az antibiotikum mellékhatásait, melyek egyértelműen le vannak írva, hogy ritka esetben ugyan de halállal végződő májelégtelenséget is okozhat. Nem kellett volna jobban figylniük ?
De ezt csak "érdekességként" meséltem, a lényeg hogy lassan javulgatott a nejem, de 6-szor annyi időt volt fekve, mnt a szobatársai. Lassan helyreállt a vérlelet is, de még mindig gyulladást mutatott, ezért miután hazaengedték, még 4-5-ször ismét felvágták, hogy tisztljon ki a sebe a fertőzéstől. Ugy gondoltuk, hát szegény milyen szerencsétlen, még a cérnára is allergiás ?
Visszajár még mindig kötözésre, és szép lassan már múlik a gyulladás, de az egyik felülvizsgálaton a orvosa közölte vele e jó hírt.
"Maga a szerencsések kőzé tartozik, mert amikor műtöttük, éppen egy korházi baktérium fertőzött, és 4-en elfertőződtek magával együtt, sajnos az egyik belehalt, a másiknak szinte az egész oldalát ki kellett hasítani, így a szerencsétlenségben szerencsés lett"
Úram Jézús, hát hol tart a Magyar egészségügy ? A középkorban hallottam ilyenről, hogy elfertőződtek a sebek. És mi végig azt hittük, magától gyulladt be, de hát ilyen nincs, a fertőzésnek mindig van oka !!!!!
